Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dél Amerika állatai

2010.06.05

Dél- Amerika. Az Andok jellemzőbb állatairól

A Los Glaciares Nemzeti Park című cikkemnél, felmerült egy jogos kérdés, Hogy milyen állat a guanakó. Erről az állatfajtáról és alfajairól  készítettem egy összefoglalót.



Guanakó

A guanakó (Lama guanacoe) a dél-amerikai tevefélék egyik faja. Főleg vadon élnek: a spanyol hódítások után húsáért és bőréért vadászták, csaknem kiirtották. Manapság főleg rezervátumokban található.

A guanakó elterjedési területe: Argentína, Peru, Bolívia és Chile. Főként az Andok lankáin fordul elő, bár élőhelyének minősége és elhelyezkedése különböző.

A guanakó hossza 150-200 centiméter, farokhossza 22-25 centiméter, magassága 90-125 centiméter és testtömege 80-120 kilogramm. A finom, rövid alsó szőrzet felett levő vastag fedőszőr mélyen gyökerezik a vastag, erős bőrben, színe erős vörösesbarna. Feje keskeny; szeme nagy, feltűnő; szemhéján hosszú szempillasor van. Nyaka hosszú, vékony és egyenes. Farka viszonylag rövid, kerek és vastag, alsó része szőrtelen. Lábujja alatt keskeny, de vastag, rugalmas párnázat (sarokvánkos) található.

Az állat társas, nappal aktív, délután indul táplálékkeresésre. Tápláléka növényekből áll. 15-20 évig élhet.

A guanakó ivarérettségét 1-2 éves korában éri el. A párzási időszak augusztus-szeptember között van. A vemhesség 345-360 napig tart, ennek végén egy utód jön a világra. A fiatal állat 11-15 hónapig a csordában marad, majd más csordához csatlakozik.

Vadon élő rokona a vikunya, míg háziasított rokonai a láma és az alpaka.

Vikunya

A vikunya (Vicugna vicugna) a tevefélék (Camelidae) közé tartozó faj, a két vadon élő dél-amerikai tevefaj egyike.

A guanakó közeli rokona, annál azonban jóval kisebb termetű.

A szabadban a kihalás szélén álló állatfaj, de védett rezervátumokban,
vadasparkokban állatkertekben könnyen tartható, a fiatalon befogott állatok igen szelídek. Dél-Amerika hegyvidékeinek fontos háziállata, a kitűnő gyapjat adó alpaka egyesek szerint a vikunya háziasított formája. Más vélemények szerint az alpaka is a guanakó leszármazottja, de az is lehetséges, hogy az alpaka fajkeverék. Mind a négy dél-amerikai teveféle (a két háziasított és a két vadon élő) keresztezhető egymással.

Ezekben az országokban őshonos: Argentína; Bolívia; Chile; Peru, valamint betelepítve Ecuadorban. Az összlétszám növekvőben van a védett területeken, becslések szerint összességében 350 000 egyed élhet ezekben az országokban. Legnagyobb állománya Peruban van, a teljes állomány fele itt él.

Vállmagassága kb. 90 cm, súlya 50 kg körüli. A tevefélék közül a legkisebb. A zergékre emlékeztető biztonsággal mozog a sziklákon. Látása és hallása éles, szaglása kevésbé.

Feltűnően hosszú, finom, csillogó szőrrel rendelkezik, melynek színe változó a halvány fahéjtól a sápadt fehérig. Hosszú gyapja lágyékáról és nyakáról ered. Évente 85 és 550 gramm közötti gyapjúmennyiséget lehet lenyírni a háziasított egyedekről.

A gyapjúfonal erős és rugalmas, többnyire természetes színében használják, mivel a kémiai szerekre érzékeny. A fonalból drága kabátot, ruhát, vállkendőt készítenek. A vastag, selymes gyapjú, amit a történelmi időkben csak az inka nemesség viselhetett, kiváló hőszigetelést biztosít a hőmérséklet ingadozásaival szemben, amivel az állat a természetes környezetében, az Andok magas hegyeinek félszáraz legelőin találkozott.

Füvet legel, pihenés közben kérődzik. A nőstények kis csoportokban vándorolnak, amit egyetlen hím vezet, aki az őrködés feladatát látja el, valamint védi a területet a betolakodó más hímekkel szemben. Területük határait közösen lerakott trágyával jelzik.

A hím veszély esetén magas, fütyülésszerű hangot ad ki, ezzel riasztja a többieket. Gyakran és hangosan köp, mint más tevefélék is.

11 hónapos vemhesség után egyetlen utód születik, aki az anya közelében marad legalább 10 hónapos koráig. Az egyed várható élettartama 15-20 év.

A vikunyákat több száz éven keresztül vadászták, ami az egyedszám csökkenéséhez vezetett. Az inkák összeterelték az állatokat, melyeknek gyapját lenyírták, majd szabadon engedték őket. Egy részüket megölték a húsuk miatt. A spanyol hódítás alatt a vadászat intenzívebbé vált, ezért az állomány száma rohamosan csökkent. Bár a 19. században már olyan törvényt hoztak, ami védelmet biztosított az állatoknak, az orvvadászat folytatódott, ezért az egyedszám tovább csökkent. Az inka időbeli kb. 1 milliós állomány az 1960-as évek végére már csak 10 000 körüli volt. A későbbi vadvédelmi erőfeszítések eredményeként létszámuk növekedni kezdett, mely a 20. század végére elérte a 80 000-es számot.

Létszámuk a 21. században 350 000 körülire tehető, amit elsősorban a vadrezervátumokban élő egyedek tesznek ki.


Alpaka

Az alpaka (Vicugna pacos, régebben Lama pacos) egy háziasított, rendkívüli finomságú gyapjáról ismert dél-amerikai teveféle. Legközelebbi rokona és valószínűleg őse a vadon élő vikunya, bár a 2001-es genetikai alapú cáfolatig úgy tartották, hogy a lámához hasonlóan a guanakóból háziasították. Az alpaka gyapja a legfinomabbak közé tartozik a világon

Az alpaka Andokban élő, vad ősét az inkák háziasították valamikor a 2–4. században. Az Inka Birodalomban különleges tiszteletben részesítették a fajt: gyapjából készült a királyi öltözék, és számos vallási szertartásban részt vett az „istenek ajándéka”. Már ekkor nagy hangsúlyt fektettek a vérvonalak tisztaságára és a szakszerű tenyésztésre.

A spanyol konkvisztádorok és gyarmatosítók nem ismerték fel a faj jelentőségét, ezért aztán a merinó juhok mellett egy időre háttérbe szorult. Újra felfedezése Sir Titus Salt nevéhez fűződik, aki a 19. században, a brit textilipar iparosodását követően felfedezte, hogy az alpakaszőr sokkal erősebb a juhok gyapjánál, és finomsága ellenére sem gyengül.

Azóta elsősorban Peru, Bolívia és Chile területén rendkívül nagy mennyiségű
alpakát tenyésztenek (itt él a világ hárommilliós alpakaállományának mintegy 99%-a), de más latin-amerikai országokban, Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában is megjelentek kisebb tenyészetei. A legfontosabb alpaka-központ a perui Arequipa, ahonnan Európa és Japán felé exportálják az alpakagyapjút. Gazdasági haszna mellett jámbor és tiszta természete miatt az alpaka egyre gyakoribb házikedvenc.

Az alpaka bundája vastag, tömött, de nagyon finom szálakból áll. Színe változó, legtöbbször barna vagy fekete, de ma már gyakoriak a vöröses és a szürke, illetve tarka példányok. Két változat létezik:

   1. Huacaya (szőre a juhéhoz hasonló, sűrű, hullámos)
   2. Suri (szőre selymes, pihés, könnyebben megmunkálható)

Az alpakák kisebbek a lámáknál, testtömegük 45-90 kilogramm.

Az alpakaszőr melegebb, de könnyebb a juh gyapjánál, és szinte sosem szúrós. Minősége természetesen változhat; a perui Accoyo alpakáit tartják a legjobb gyapjú példányoknak, az itt folyó gondos tenyésztésnek köszönhetően. Az
Accoyo-alpakák többnyire fehérek, bár van köztük néhány sötétebb árnyalatú is. A tenyésztők ma már akár évente 6 kilogramm gyapjút is nyerhetnek egyetlen egyedből, azonban gyakoribb a kétévente történő nyírás.

Az alpakák az év bármely szakában szaporodhatnak. A vemhesség igen hosszú, mintegy 11,5 hónapig tart. A borjúkat általában 6 hónap után szokták elválasztani anyjuktól. A tehenek körülbelül 16-18 hónapos korukra érik el az ivarérettséget, a bikák viszont csak két éves korukra válnak szaporodóképessé. A faj átlagéletkora 20 év körüli, de jó bánásmód esetén majdnem 30 évig is elél.

Nandu

A nandu (Rhea americana) a struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe a nandufélék (Rheidae) családjába tartozó Rhea nem egyetlen faja.

Egyes rendszerbesorolások ebbe a nembe sorolják a Darwin-nandut is Rhea pennata néven.

Szegycsontjuk lapos, taraj nélküli, emiatt röpképtelen. Szárnya még eléggé fejlett és hosszú, lágy tollakkal borított. Feje tetején, nyakukán és melle elején tollai feketék, a nyakközépen sárgák, a torkon, felső nyakon ólomszürkék, a háton, a mell oldalán és szárnyakon barnás hamuszürkék, a test alsó felének egyéb tollai piszkosfehérek. A nemek nagysága eltérő, színük viszont hasonló. Hosszúsága 138 centiméter, magassága kb. 130 centiméter.

Tápláléka többnyire növényi, de megeszi a kisebb állatokat és rovarokat is. Kisebb csapatokban él. Háromujjú lábaival nagyon gyors futó.

A dörgő hímek násztánccal imponálnak a tojóknak és erős rugásokkal űzik el a rivális hímeket. Egy hím több tojóval is párosodik és egy földbe kapart gödörbe rakja tojását. A fészekalj 13-17 tojásból áll. Egyedül a hím kotlik. A fiókák fészekhagyók.