Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Régen , nagyon régen volt egy kutya,a neve Pearl volt.Egyik nap békésen sétált az erdőben,mikor egy különös hang ütötte meg a fülét!Egy ember bajban volt!Még sosem érzett ilyet,valami különös vonzerő azt sugalta:Indulj! Pearl kiskora óta ffélelemben élt.Félt az emberektől , mert annak idején , mikor kicsi volt akkor nagyon csúnyán bántak vele.De nem ez a klényeg gondolta a kutya.hanem az, hogy egy ember segítségre szorul.A kutya eldobta múltját és a félelmével nem törődve elindult a hang irányába.
Mikor a hang máe egyre hangosabb volt,a tenger sós illata csapta meg az állat orrát.Közel járt a tengerhez.Most valahogy a tenger is másnak tűnt Pearl számára:Eddig a víz mindig fenyegetően pillantott vissza rá , de most, hogy segíteni akar valakin a víz egyszerűen mindha az mondta volna:Siess bátor eb, szükség van rád!Büszke vagyok rád! És a tenger tényleg ezt monda. A kutya ismát továbbált, hiába félt,indult az egyre kéttségbeesett hang után.Föl kellet mennie a hegyre az ebnek , hogy megláthassa honna hívja őt ez a különös hang.Ahogy egyre feljebb és feljebb baktatott érezte, hogy a levegő egyre hidegebb lesz fent...